A napokban moziban voltam. Nem újdonság nekem, egyedül. Szóval nem kellett fecserésznem, nem kellett kólát szürcsölgettem, és popcornt ropogtattam a fogam között. Nem azzal voltam elfoglalva, hogy milyen furmányos mozdulatokkal deríthetném fel, mellettem ülő partnernőm testi hajlatait, de még az a szerény gondolat sem serkentett, hogy hű társam vállára hajtva fejem, csendesen sírdogáljak egy-egy romantikus jeleneten.

Egyszerűen eldöntöttem, ma csak a mozi. Kiválasztottam a kedvenc színészem legújabb filmjét, és amikor a lámpák kialudtak és a film elkezdődött esküszöm még érdekelt is, hogy milyen lesz. Aztán, amikor a film néhol lapos volt, kezdtem néha visszakacsintgatni a való világba. Lehetséges ez ? - gondoltam. Rajtam kívül egyetlen árva ember ült csak a teremben. Egy 100 fős multiplex-ben, kettő darab ember ?

Gondoltatok már arra, hogy a mozi ma már történelem ? Itt és most ! Múzeum, ahová beülsz, hogy kapj egy szeletet a mai világból, vagy bármilyen korszakból.

Emlékszem arra a sok kis hagulatos mozira, ahová diákjeggyel, korgó gyomorral, a filmre gyermekként rácsodálkozva térünk be. Vagy a nagy mozikra melyeknek legalább akkora tisztelet járt, mintha az Operába mennénk. Ezeket az orrom-orrunk előtt rombolták le, pedig közben a film mit sem változott. Megépültek a "csodálatos" multiplex mozik, bennük ülve áthatott a nyugati feeling, lábunkat lógattuk a hatalmas fotelekben, és örömteli arccal élveztük a sosem hallott effekteket.

20 év, talán ennyi volt. Elvették tőlünk a mozikat. Aztán megkaptuk a fegyvert, amivel magunk is harcba indultunk ellenük. Jött a DVD és félelmetes rendet vágott maga mögött.

Számomra a mozi sajnos meghalt, és már sosem érezhetem azt az érzést, amikor először láttam a Star Wars sorozatot.